Szabadság kiadásának szabályai
Az év végéhez közeledve a munkáltatónak számba kell vennie többet között azt is, hogy a munkavállalóinak a naptári évben járó szabadságot kiadta-e, ugyanis azt (az apasági és a szülői szabadságot kivéve) a tárgyévben, december 31-ig kell kiadni. Ez munkáltatói kötelezettség, de természetesen nem mellőzheti a munkavállaló előzetes meghallgatását.
A szabadságnak ugyanis van egy olyan része (feltéve, hogy nem a munkaviszony első három hónapját tölti a munkavállaló), évente hét munkanap, amelyet legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ezt az igényét a munkavállaló legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt kell, hogy jelezze.
Ezen felül a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy évente egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Ebbe az időtartamba nemcsak a szabadságként kiadott napok számítanak bele, hanem a heti pihenőnapok, munkaszüneti napok, valamint az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnapok is. Különösen év vége előtt fontos a munkáltatónak ellenőriznie a kiadott napok számát, hiszen a szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölnie kell a munkavállalóval.
Van lehetőség eltérően kiadni a szabadságot? El lehet esetleg halasztani a kiadását?
Nem minősül halasztásnak, amennyiben a munkavállaló a szabadságát még annak esedékességi évében megkezdi, és a szabadságnak a következő évre átnyúló része legfeljebb öt munkanap. Ebben az esetben a teljes szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni.
Ha a munkavállaló év végén lép be, azaz a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődik, úgy mindenféle megállapodástól függetlenül a következő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot a munkáltató. Ez az eltérés automatikusan alkalmazható.
Előállhat olyan helyzet is, hogy a munkavállaló oldalán merül fel olyan ok, amely miatt az esedékesség évében nem adható ki a szabadság. Ilyen körülmény lehet egy betegállomány, szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság, tartós ápolás, de más jogszerű távollét is. Ilyen esetben az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni a szabadságot.
Munkáltató és munkavállaló írásos megállapodása is rendelkezhet eltérő szabályozásról, ilyenkor felek megállapodhatnak az életkor után járó pótszabadságnak az esedékesség évet követő év végéig történő kiadásáról.
Előállhat olyan kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan veszélyeztető ok, amikor a munkáltató a szabadság kiadására vonatkozóan eltérést alkalmazhat. Ilyen esetben a szabadság kiadását – az apasági szabadság kivételével – legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja; vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát – az apasági és szülői szabadság kivételével – megszakíthatja; vagy amennyiben azt kollektív szerződés rendezi, az alapszabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javaslom, hogy mindig vegye figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mivel a jogszabályok változása miatt a cikkben lévő információk egy későbbi időpontban már lehet, hogy nem aktuálisak!